Én azt szeretem,ha valakinek van határozott elképzelése arról,h hogyan s miként képzeli el azt a dolgot,amit mással szeretne elkészíttetni. Mert akkor gördülékeny a munkamenet,nincs várakozási idő,amit azzal töltök,h telefonálok, kérdezek, terelgetem a gondolatokat. Egyszerű és gyors a munkavégzés,mert akkor én beosztom az időmet,és napirendet állítok fel.
Így volt ez most is,készen kaptam az anyagot,és a mintadarabot,ami alapján már neki is lehetett ugrani. Így is tettem,és élveztem,ahogy a felfrissült,régi-új varrógépem csak úgy suhan az anyagon! :)
A bökkenő csak ott volt,h az az anyag -hogyis mondjam- minőségileg az alsó kategóriába tartozott. (Gondolom nem volt drága...) De ezzel addig nem is törődtem,amíg nem tettem a varrógép alá... De aztán...
Nyomott mintás,kissé rugalmas volta alaposan megnehezítette a dolgom. Össze-vissza csúszott, megnyúlt, ezáltal eldeformálódott,nem győztem korrigálni. A végén persze én győztem,de jóval több munkám volt így benne,mint gondoltam és terveztem. Mindezek ellenére örülök,h nem én választottam ki azt a bizonyos anyagot,hanem jött a konkrét elképzelés,és a feladat.
Olyan időket élünk,h igenis számít az anyag ára,tudom én,főleg,ha nagyobb tételről beszélgetünk. Ezért nem is szólhatok egy szót sem,nem is szólok. Épp csak egy bejegyzést szántam annak,ami a lelkemet ilyenkor nyomja...